Díszmadarak

Elterjedés: Ausztrália

Méret: Kb. 15-17 cm

A nemek megkülönböztetése: Általánosan elmondható, hogy a hím fekete torokfoltja nagyobb és farka is hosszabb, de ez nem minden esetben igaz. A hím éneke és násztánca az egyetlen biztos kulcs.

Társas viselkedés: Annak ellenére, hogy a szabadban nagy csapatokban élnek, ne tartsunk többet egy párnál, mert nagyon agresszívek egymással szemben. Más fajokkal képesek békésen együtt élni, feltéve, ha azok nem rokonok, mint a szakállas és az álarcos amandinák. Kisebb és törékenyebb madaraknak szintén nem tesz jót, amikor a hím túl fanatikusan védi territóriumát, ezért tartsuk őket inkább náluk nagyobb termetű madarakkal együtt.

Megfelelő elhelyezés:  Fedett külső vagy belső röpdében éppúgy tartható, mint egy nagy tenyészkalitkában. A voliert ültessük be különféle növényekkel.

Hőmérsékleti igény:  Amennyiben a külső röpdéhez tartozó éjszakai ház jól hőszigetelt, külön fűtésre nincs szükségük normális tél esetén. Ha azt tapasztaljuk, hogy a madarak nem bírják a hideget, akkor vigyük be őket egy meleg helyiségbe.

Táplálék:  Alaptápláléka lehet a kis testű trópusi madarak magkeveréke. A szaporodási időszak alatt a párnak szüksége van  tojásos eleségre, csíráztatott magokra, gyommagvakra, félig érett magokra. A zöld eleségből és gyümölcsökből csak kis mennyiséget adjunk, mert madarainknak ezek emésztési problémákat okozhatnak. Mindig legyen nekik madárhomok.

Aktivitás: A nyársfarkú amandina általában élénk, nem ijedős madár, amely a röpde egészét használja. Este nem az ülőrúdon vagy ágakon, hanem a fészekben pihen. Ha több helyre fészekodút akasztunk, a madarak kiválasztják a nekik legmegfelelőbb pihenőhelyet.

Szaporodás: A nyársfarkú amandina szaporítható nagy tenyészkalitkában és röpdében is. A zárt fészekodú mérete 10x10x10 cm és 15x15x15 cm között legyen, 3 cm-es átmérőjű bejárati nyílással. A fészekanyag széna, kibogozott kötél, tollak és fűszálak keveréke. Átlagosan 4-6 tojásból áll a fészekalj, amelyen a hím és a tojó 11-12 napig felváltva ül. a fiókák az első héten nagy mennyiségű állati fehérjét igényelnek, amit például kis gyászbogarak formájában adhatunk nekik. Körülbelül háromhetes korukban hagyják el a fészket, de ekkor még a szüleik gondozzák őket. Öthetes korukban válnak önállóvá, amikor jobb, ha elkülönítjük őket a fészket őrködő hímtől. A jó kondícióban lévő tenyészpár több fészekaljat is nevelhet egy szezonban.

By: Martin